A könyvekben - meg úgy általában bármilyen műben, amit az emberi képzelet hozott létre - az a közös, hogy sosem készülnek el teljesen. Akárhányszor állok neki átolvasni egy kéziratomat, biztos lehetek benne, hogy, ha mást nem, egy vesszőhibát mindenképpen találni fogok benne. Rosszabb esetben átírok egy szót egy másikra, amit a következő olvasásnál visszajavítok az előzőre... és így tovább.

Solomon Daymare

Különösen így van ez egy olyan szövegnél, amely idén ünnepelte a második születésnapját (legalábbis, ha a szövegek születésnapját a rájuk biggyesztett "Vége" felirattól számítjuk). Az Őrült Hold alattról van szó, természetesen: a napokban olvashattam el a szerkesztett, végleges verzióját.

A kezdeti lelkesedést nagyjából öt perccel később a gondterhelt homlokráncolás követte, amikor is elkezdtem felfigyelni a zavaró tényezőkre: egy-egy szóra, amit nem éreztem megfelelőnek, túlzásokra... illetve egy elfogadható, de veszélyes kimenetellel járó tárgyi tévedésre.

Csodák csodájára, végül csak kétoldalnyi javítanivalót gyűjtöttem össze, ami a szöveg életkorát és terjedelmét tekintve nem olyan sok. Szerencsére kiderült, hogy nem pusztán az én szőrszálhasogatásom képtelen abbahagyni a mondatok cincálását, ugyanis a szerkesztő válaszleveléből kiderült, hogy a javaslataim után ő is talált még dolgokat...

... egyszóval a könyvek is részt vesznek az evolúcióban: amit a kezedben tartasz, csak egy pillanatnyi állapotuk, és - hacsak nem latin leíró nyelvtanról van szó - minden kiadással megváltoznak, fejlődnek egy picit.

De, hogy ennek a bejegyzésnek a lényegét is érintsem, már nem kell sokat várni arra, hogy Az Őrült Hold alatt a könyvesboltokba kerüljön. A jelenlegi információm szerint október vége/november eleje a tervezett időszak, de amint pontos dátumhoz jutok, jelentkezem.

Az első fejezet egy részletét itt olvashatjátok! Klikk :)