Az Őrült Hold alatt második kiadását leszámítva utoljára 2016-ban rajzoltam teljesen új borítót egy regényemhez – mert a sorozatköteteknek ugye illik passzolniuk egymáshoz –, azaz enyhén szólva is be voltam sózva, hogy végre kiélhetem magam.

2016. óta rengeteget változott nemcsak a rajzstílusom, de a médium is, amiben alkotok: lassan öt éve rajzolok digitálisan, ennek köszönhetően pedig annyit és olyan gyorsan fejlődtem, hogy össze sem lehet hasonlítani a régi és a jelenlegi rajzaimat. Nem is volt kérdés tehát, hogy az Első [dene]vérig borítóját is digitálisan fogom megrajzolni.

A színvilágot leszámítva nem volt konkrét ötletem: csak abban voltam biztos, hogy türkiz és lila kombinációt szeretnék, mert mégiscsak Millie és Ingrid állnak a történet középpontjában, és ezek az ő színeik.

Annyi szép wraparound borítót láttam az elmúlt években, hogy meg akartam próbálkozni vele, akár e-könyv lesz végül, akár nem: az első verziót tehát úgy raktam össze, mintha papírkönyvhöz készült volna. De, mivel még soha nem vágtam a metaforikus fejszémet ekkora könyvborítóba, biztos akartam lenni abban, hogy a jelenlegi tudásommal is képes leszek minőségi végeredményt alkotni, ezért részletes borítófestmény helyett a lightbox ("árnyékdoboz" néven láttam magyarul) stílus felé fordultam: maga a regény is könnyed hangvételű, rövid, pillanatképszerű fejezetekből áll, szóval passzolt hozzá a hangulat, amit így létre tudtam hozni.

Persze, mint minden esetben, amikor új stílussal próbálkozik az ember, csak halvány elképzelésem volt, hogyan fogjak hozzá. :D Kiválasztottam egy színpalettát, eldöntöttem, hogy Kilvern látképét fogom felépíteni (mert városok sziluettjét mindig is imádtam rajzolni), és aztán megpróbáltam eltervezni, hogyan épüljenek egymásra a rétegek. Ezt a folyamatot láthatod alább, a legelsőtől az egyre részletesebb tervig:

Kis lépésekből látványterv

Hatalmas sikerélmény volt: bár először dolgoztam ezzel a módszerrel, hamar ráéreztem, mitől nézne ki jól, és a végeredmény magáért beszélt:

Az első változat, még papírkönyvre tervezve

Mint látható, a tervem az volt, hogy Phi sziluettjében látszana csak a város látképe – de itt meg is akadtam, mert valahogy üresnek tűnt, és nem igazán sikerült rájönnöm, hogyan töltsem ki úgy, hogy ne legyen túl zsúfolt se. Egyelőre félretettem tehát, és inkább a belső illusztrációkra koncentráltam. :)

Néhány hónappal később, amikor végleg eldöntöttem, hogy e-könyvként fog megjelenni, újra elővettem a borítótervet. Azt máris láttam, hogy a sziluettes verzió nem fog működni, elvégre egy e-könyvhöz csak elülső borítóra van szükség; önmagában a város látképe viszont túl egyszerű volt. Nekiláttam tehát, hogy valamilyen módon érdekesebbé tegyem, akár úgy is, hogy a középpontban maga a cím álljon.

(Azt pedig, hogy hányféle színvariáció jött szóba a címnél, mire az aranyszínű győzedelmeskedett, ne is kérdezd.)

Mutatok is párat az ötletekből – egyik sem lett befutó, de mindegyikük közelebb vitt a végleges verzióhoz.

Variációk egy borítóra

Végül arra jutottam, hogy önmagában a cím is épp elég látványos (főleg a kétféle betűtípussal), úgy pedig még jobban passzolna a borítóra, ha aranyszínű keretbe foglalnám. A keret négy sarkát viszont nem akartam parlagon hagyni, ezért fogtam a regény különféle szemszögeit jelölő szimbólumokat, és beledolgoztam őket.

Hogy pedig még izgalmasabban nézzen ki, a felhőket és a fák ágait is át-átfűztem a kereten, illetve megdobtam egy kis arannyal. :)

A végleges borító

Mit szólsz hozzá? Én imádom, és természetesen amint elkészültem vele, azonnal megrajzoltam a második kötet borítóját is. :D