Ha a Mágust és a Főpapnőt a természetfeletti világ szereplőinek gondoljuk, akkor a Császár és a Császárnő az anyagi világ lakói: egy kicsit "kézzel foghatóbbak", hétköznapibbak. A Császárnő az életnek, a természet körforgásának, a szerelemnek és a kreativitásnak a megtestesítője. A kártyán virágzó természet veszi körül; ruháján a gránátalma a termékenység szimbóluma.

A Császárnő-féle ember imád élni és élvezni az életet – valahogy úgy, ahogy Isabeau is két kézzel kapaszkodik az életbe, pláne azok után, hogy csak hajszálon múlt a megmenekülése. Bár a hagyományos női princípiumra fittyet hány, a szerelem, érzékiség és a kreatív megoldások híve – és két lábbal áll a földön, természetesen. Ahogyan a természetnek képtelenség gátat vetni, úgy őt sem állítja meg egy hirtelen akadály: szépen fogja magát, és megkerüli.

A Császár a szigorú, de igazságos uralkodó; a civilizáció és az ember-alkotta világ híve; a férfi princípium megtestessítője. Atyáskodó, tekintélyelvű és felelősségteljes, aki jól kiismeri magát az emberek közt, és tudja, hogyan vezesse őket. Kiválóan szervezi és vezeti emberek csoportjait. Általában igazságos és együtt érző, bár elsőre nem látszik annak, hanem hidegnek és távolságtartónak. A gondolatai mindig tiszták, egyenesek, és keveset habozik, ha döntenie kell. Néha forrófejű is, és agresszívvé válik, ha a gondos tervei csődöt mondanak. Ha bármi az útjába áll, nem habozik megszabadulni tőle. Merev, konzervatív világképpel rendelkezik. A kártyán szereplő alak tetőtől talpig fel van öltözve, és a természetnek írmagja sem található meg körülötte: a civilizáció vívmányaival szereti körülvenni magát.

Jasont sem igazán lehetne haladó gondolkodásúnak nevezni: a démonvadászatban a hagyományos megoldásokat kedveli, és meglehetősen zavarba hozza, hogy Isabeau nem úgy viselkedik, ahogyan ő azt egy nőtől elvárná. Az egyenes út híve; ami a szívén, az a száján. Időnként elég földhözragadtan tud viselkedni, ám a legfontosabb feladatának a többi ember védelmét tartja, és gondolkodás nélkül ugrik, hogy mások segítségére siessen. Attól sem riad vissza, hogy magához ragadja az irányítást – amúgy is csak a saját elképzeléseiben bízik.

Ha szemfüles vagy, talán már észre is vetted, hogy Jason kezében a fokhagyma és a karó a Császár jogarára és országalmájára utal. ;)

A tarotban a Főpap a bölcs tanító, aki emlékeztet a világ szabályaira, és megtanít azok tiszteletére. Bár a kártyán szereplő alak egyértelműen pápa-jellegű, a lap ritkán utal vallásos szituációra: inkább egy leckére akar figyelmeztetni, vagy pedig arra, hogy nem szabad hátat fordítani a legalapvetőbb értékeknek. Olyasmire gondolj, amikor gyerekként megtanulod, mit jelent jónak és rossznak lenni; hazudni, vagy szeretettel viseltetni mások iránt.

Mint személy, a Főpap kiváló tanár, tele bölcsességgel és tudással – és a vággyal, hogy ezt megossza másokkal. Tudja, mikor mit kell mondani, hogy a helyükre kerüljenek a dolgok, vagy, hogy hirtelen ráébredjenek az emberek valamire. Olyan ember, akiben megbízhatsz. Leo életében egyértelműen az Öreg, avagy Dr. Bernard Spencer töltötte be ezt a szerepet: a betörés közben lefülelt utcagyerek tőle tanulta meg a becsület és a kemény munka értékét. Bár az Öreg nem irthatta ki belőle a legsötétebb oldalát, Leo mégis újra és újra az ő emlékéhez fordul, amikor nehéz döntést kell hoznia – még ha nem is mindig azt az utat választja, amit ő választott volna.

Ennél az illusztrációnál is igyekeztem felidézni a Főpap kártya legjellegzetesebb vonásait. Az Öreg ugyanúgy felemeli az egyik kezét, akár a tarot Főpapja, bár, mivel háttal áll, ezért az eredeti jobb kézből bal lesz – az első utalás arra, hogy Bernard Spencer talán nem egészen az, akinek mutatta magát. Mivel az Öreg már halott A bosszúszomjas doktor idején, ezért nem akartam megmutatni az arcát; így viszont csak találgathatunk, miféle arckifejezéssel böngészi a könyveit. A Főpap mindkét oldalát megtestesíti ő: a bölcsességgel teli tanítót és a sarlatánt is, aki csak szóvirágokkal maga mellé állítja a fiatal és naiv tanítányokat.

A név ellenére a tarot Szeretők lapja nem feltétlenül jelent romantikus kapcsolatot – bár legtöbbször valóban erre utal. A Rider-Waite-Smith kártyán Ádám és Éva szerepel a Tudás és az Örök Élet fája előtt állva, mögöttük pedig az angyal, aki hamarosan kiűzi őket a Paradicsomból. A régebbi paklikban azonban (pl. a Marseille tarotban) egy ifjú áll egy idősebb asszony (az anyja) és egy fiatal lány (a menyasszonya vagy újdonsült felesége) között; láthatóan döntés közben. A gyermekkor és a felnőttkor közti küszöb lapja ez, amikor a szüleink, tanáraink és az élet már felvértezett bennünket a legalapvetőbb tudással, mi pedig meghozzuk a döntést, hogy kilépjünk az ismeretlenbe – sokszor egy választott partner hatására.

Ha a kártyát személyként értelmezzük, akkor egy pár, testvérpár, vagy két ember közötti kapcsolatot jelenít meg, ami különböző nézőpontokon alapul. A kapcsolat a különbözőségük miatt működik, nem pedig annak ellenére. Ahogyan a tradícionális szimbólumokban a férfi és a nő ellentéte fejezi ki ezt a harmóniát, úgy az illusztráció esetében Atra és Bianca különbözősége. A Nővérek ugyanis nemcsak színvilágukban alkotják egymás tökéletes ellentétét, hanem a nevükkel (a mindig hófehér Atra neve latinul sötétet jelent, a talpig fekete Biancáé pedig fehéret) és a viselkedésükkel is. Mégis, különbözőségük ellenére (vagy talán épp amiatt) olyan olajozottan működnek együtt, akár egy tökéletesen megtervezett gépezet – nem csoda, hogy már hosszú évszázadok óta uralják London vámpírjait.

Úgy tervezem, hogy a második kötet lapjaihoz is írok ilyen elemzést. Szívesen olvasnátok?

A jellemzésekhez forrásként használtam Kim Huggens Tarot 101: Mastering the Art of Reading the Cards című könyvének idevágó részeit.