Ma kicsit eltérek a két-hetente-egy-bejegyzés rendszerétől és egy kicsit személyesebb tartalmat hozok nektek, mégpedig a hajam történetét.

Tavaly április-május környékén megszállt az ihlet, és úgy döntöttem, hogy én bizony fehér hajat akarok. Vagy szürkét, ezüstöt, ilyesmit. A hajam ekkor már nagyjából négy éve fekete volt, szóval tisztában voltam vele, hogy ez nem lesz sem rövid, sem egyszerű küldetés, és hogy a hosszam nagy részétől is valószínűleg el kell majd búcsúznom, de belevágtam.

Ezeken a stádiumokon mentem keresztül: fekete  |  narancs  |  élénkvörös  |  sötétszőke  |  fehéres-lilás-szürke

Alapvetően nem foglalkoztat túl sokat a hajam (ez a kivilágosítási folyamat során később kifejezetten jól is jött), de néha ötletem támad, és olyankor hét pokol sem választhat el a végcéltól. :D Az eredeti hajszínem sötétbarna, némi vöröses beütéssel, szóval az első lépés az volt, hogy az évek során felgyűlt fekete hajfestéktől megszabadítsam. Ezt egy "ColorB4" nevű cuccal sikerült is elérni, és ezután jött az első szőkítés.


Ez volt az a pont, amikor megtanultam, hogy a hosszú hajat óvatosan kell szőkíteni, nem pedig feltornyozni a fejem tetejére egy fólia alatt. Mondjuk úgy, hogy... füstölt.

Szerencsére a műhibának nyoma nem maradt, de onnantól kezdve nem kínoztam annyit. Kapott a hajam egy élénknarancs hajszínezőt, aminek a fele amúgy is balzsam, ettől pedig megnyugodott egy kicsit. Csak a párnám nem örült neki, de valamit valamiért...
Hogy ne kelljen kéthetente újraszínezni, egy kicsit természetesebben kinéző vörös festéket tettem rá, és így is maradt egészen augusztusig, amikor is úgy éreztem, ideje megszabadítani a boldogtalan hajvégektől. Így lett belőle rövidebb és egy kicsit élénkvörösebb változat (utóbbi ismét színezővel). Ez még az új szemüvegemhez is jobban passzolt! :D

Pár hónappal később aztán elég boldognak és kiegyensúlyozottnak tűnt a hajam ahhoz, hogy ismét lesből megmerényeljem a szőkítővel. Ezúttal nem ajtóstul rontottam a házba, és még egy tápláló kezelést is kapott, így aztán jóval kevesebb megrázkódtatással élte túl a folyamatot. Ekkor már elég világos volt egy sötétszőke árnyalathoz, és a festést követően megint békén hagytam pár hónapig.
Az utolsó fázis következett. Ismét nekiestem és leszőkítettem, de az eredmény túl egyenetlen volt még ahhoz, hogy rendesen megfogja a szürke hajfesték. Egyes részein hófehér lett, máshol viszont megmaradt még a sárgás-narancsos árnyalat, amit illik kijavítani, mielőtt az ember rákenné a végleges színt. Ennek kiküszöbölésére kapott egy úgy nevezett "bleach bath"-t, ami sampon és szőkítő keveréke, hogy az utolsó meleg tónusokat is száműzzem belőle. (Ezen a ponton a hajam már az ügyvédjét követelte.) A végső szín, amit válaszottam, az Ion Semi-Permanent Pastel Hair Colour termékcsalád "Wisteria" árnyalata volt.

Teljesen egyenletes, tökéletes és gyönyörű lett? Nem.
Érdekel ez engem? Nem :D

A töve nagyon szép lilás-szürkés-fehéres, a végének bizonyos fényben még mindig van egy kis bézs beütése, de nekem így pont jó. Lehet, hogy majd amikor két hónap múlva hajtövet festek, megpróbálom kiegyenlíteni a végeit is, de az is lehet, hogy nem.

Ti is szoktatok kalandozni a hajatokkal? Vannak hasonló történeteitek, amiktől minden fodrász sikítva menekülne? Meséljétek el nekem :D

Update, 2019.03.25: na, most már tényleg teljesen ezüst. Két hónap pihenés, majd tőszőkítés után kipróbáltam a Garnier Olia legújabb, Metallic Silver árnyalatát. (Tudom, hogy a drogériás hajfestéktől minden fodrász óva int, de annyira tetszett a csomagolás, hogy nem bírtam magammal - különben is az én hajam, azt csinálok vele, amit akarok.) Instára tettem fel képeket, ott meglesheti, akit érdekel!