Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy 2020 első fele senkinek nem volt egyszerű. Engem kreativitás terén hónapokig teljesen padlóra küldött a folyamatos stressz és veszélyérzet, és hiába próbálkoztam vele, sehogy se ment az írás – még akkor sem, amikor a munkahelyem végre lehetővé tette, hogy home office-ban dolgozzak.

Az a helyzet, hogy nekem nagy szükségem van rendszerre az életemben. Ha tudom, mikor mi fog történni, és ehhez kényelmesen hozzászokhatok, akkor megnyugszom, és sokkal termékenyebb vagyok. Na, ennek keresztbe tett az új beosztásom, ugyanis minden áldott nap más műszakban kell dolgoznom. Mint várható volt, ez tovább sorvasztotta az amúgy is kornyadozó motivációmat, és napok, hetek teltek el anélkül, hogy képes lettem volna akár egyetlen értelmes mondatot is hozzátoldani akár az Elveszett Napok harmadik részéhez, akár bármelyik másik projektemhez.

Június elején aztán gondoltam egyet, és letöltöttem a Scrivenert. Már évek óta szerettem volna kipróbálni, de nem voltam róla meggyőződve, megéri-e majdnem 50 fontot (kb. 18 ezer forint) kiadni egy olyan szoftverért, amit igazából behelyettesíthetek három másik ingyenessel. Megláttam viszont, hogy 30 napig ingyen kipróbálhatom, és úgy voltam vele, hogy nem veszítek semmit: ha tényleg nem nagy cucc, legfeljebb letörlöm, amint véget ért a próbaidőszak.

Pedáns vagyok, ezért végigolvastam a használati útmutatóját, majd importáltam bele a teljes Elveszett Napokat (mind a két és fél kötetet), és nekiláttam testreszabni a beállításokat. Rászántam egy napot, hogy az összes jelenethez hozzárendeljem a megfelelő karakter nézőpontját és a státuszát (megírandó, folyamatban, első verzió, szerkesztett, kész), azután belevágtam egy teljesen új jelenetbe, és...

... csoda történt.

Úgy ráztam ki a kisujjamból 1200, majd 2400 szót, hogy meg se kottyant. A Scrivenernek van egy "alkotói mód" nézete, amikor a teljes képernyőt kitakarja, hogy csak az írásra koncentrálhass, és kizárólag a legfontosabb értesítések jelennek meg (pl., hogy merül a laptopod :'D). Ha akarod, az aktuális sort állandóan a képernyő közepén tartja, hogy még görgetned se kelljen, tovább segítve abban, hogy semmi ne zavarjon meg az alkotásban.

Nekem, aki az utóbbi időben képtelen voltam belemerülni az írásba, olyan volt ez, mint egy korty víz a rekkenő hőségben. Csak egy-egy pillanatra léptem ki belőle, hogy valamit leellenőrizzek (és ehhez nem kellett megnyitnom három másik dokumentumot; minden ott sorakozott egyetlen ablakban), és már térhettem is vissza a szöveghez.

Az is nagy segítség, hogy ahelyett, hogy mindent egyetlen hosszú, több száz oldalas dokumentumba írnék, minden jelenetet külön dokumentumban kezdhetek, ezeket pedig úgy helyezgetem ide-oda a projekten belül, ahogy nekem tetszik. A yWriter5 programnak van ilyen funkciója, és alaposan ki is használtam A tébolyult doktor írása közben, de egyrészt Macen nem fut, másrészt a Scrivenert könnyebb testreszabni akár színek, akár kategóriák szempontjából.

Az egyik kedvenc eszközöm benne a "parafatábla": ez ugyanis apró post-it cetlikként ábrázolja a jeleneteimet, és lehetővé teszi, hogy kedvemre pakolásszam őket a képernyőn, pontosan úgy, mintha ugyanezt papíron csinálnám. Amikor több szálon futó regénnyel dolgozik az ember, időnként nagy szükség van erre, és egy sima szövegszerkesztőben pokolian nehéz ide-oda rakosgatni a jeleneteket.

Arra is van lehetőségem, hogy egyéb szövegeket, PDF-eket, képeket, vagy akár video- és hangfájlokat is beillesszek egy külön erre kijelölt mappába: ha például van egy illusztrációm egy adott jelenethez, kitűzhetem a szövegszerkesztő mellé, és nem kell két program között váltogatnom, ha rá akarok nézni.

A Scrivenert nemcsak regényírásra lehet használni, de újságcikkekhez, forgatókönyvhöz, vershez vagy esszékhez is: számtalan sablon található benne, amiket aztán kedvedre átalakíthatsz, hogy passzoljon a projekthez.

Ahogy feljebb írtam, ezeket a funkciókat mind ki lehet váltani más programmal, vagy akár papíralapú tervezéssel is – de amikor azzal is küszködik az ember, hogy megtalálja a motivációt az íráshoz, vagy munka mellett nincs végtelen ideje rá, hatalmas segítség, hogy nem kell hat különböző dokumentumot megnyitni és folyamatosan váltogatni köztük; illetve, hogy nem azzal megy el az írásra szánt idő, hogy harmadszorra rendezem át a háromszáz oldalas Word dokumentumot.

Persze vannak problémák, amiket még egy remekül összerakott szoftver sem old meg. Hiába az új kreatív lökés, a naponta változó munkarend továbbra is megnehezítette a dolgomat. Szerencsére némi odafigyeléssel ezen is sikerült segíteni: rájöttem, hogy reggelente például akkor sem megy jól az írás, ha később kezdek dolgozni. A tudat, hogy csak meghatározott időm van, mielőtt félre kell tennem, megakadályozott benne, hogy igazán el tudjak merülni az írásban. Ezért a reggeleket inkább rajzolással töltöm, és esténként, munka után ülök neki írni: így mindegy, mikor végzek, mindenképpen jut néhány óra rá, ettől pedig jobban érzem magam, és kreatívabb is vagyok.

Ti mit tapasztaltatok, romlott a produktivitásotok a járvány kezdete óta? Ha igen, min változtattatok, hogy megoldjátok a problémát?