Olyan gyakran kapom ezt a kérdést kezdő és haladó íróktól, hogy úgy döntöttem, ideje egy teljes bejegyzést szentelni neki. Ahogy a korábbi, írásról szóló blogposztoknál, úgy itt is szeretném előre leszögezni, hogy ezek a saját tapasztalataim, és még véletlenül sem általános érvényű szabályok, de talán hasznosak lehetnek, ha elképzelésed sincs, hogyan kezdj neki a regényed kiadásának.

Az első lépések

Kereken tizennyolc éves voltam, amikor befejeztem az első regényemet. Épp egy műtét után lábadoztam és az érettségire készültem, amikor elkészültem a Kísértés Rt. első verziójával. Átolvastam néhányszor, és már útjára is indítottam a kedvenc kiadóim emailcímére, mert biztos voltam benne, hogy épp ezt a regényt szeretnék kiadni.

Nos... természetesen nem így lett, de legalább hamar megtanultam jó pár leckét.

Először is, a kilincselés hosszú, magányos, nem túl gyümölcsöző munka. A kiadók elfoglaltak, többnyire nincs külön munkatársuk a kéziratok olvasgatására, és attól, hogy elküldöd valahová a regényedet, még nem biztos, hogy választ is kapsz. Tíz helyről kb. 1-2 válaszolt, hónapokkal később, elutasítással. Meg kell említenem azonban, hogy 2007-et írtunk ekkor, és kevés olyan kiadó létezett, ahol kortárs magyar szerzők tollából származó szórakoztató irodalom jelent meg – kivéve, ha már elég ismert volt a nevük. (A befutott magyar sci-fi és fantasy írók többsége ekkor még angolszász álnevet használt, ami még a '80-'90-es évekből ragadt rajtuk.)

Irodalmi pályázatok

Másodszor, mielőtt messzemenő következtetéseket vonnék le az írásom minőségéről akár a saját és az ismerőseim véleménye alapján, akár az elutasításokból, talán nem árt utánajárnom, tényleg jól írok-e. Ennek egyik módja az lett volna, ha összeismerkedem más írókkal, és tapasztalatokat cserélünk, de az igazat megvallva már a gondolattól rosszul voltam: nem vagyok túl szociális alkat, na. Inkább a "hivatalosabb" utat választottam, és elkezdtem a neten irodalmi pályázatokat böngészni. Ezekből általában mindig lehet jó párat találni, és a többségüknél részvételi díj sincs. Végigolvastam a feltételeket, elgondolkodtam a kiírt témán, és ha egy kicsit is megmozgatta a fantáziámat, írtam rá egy novellát, és beküldtem.

A pályázatok szépsége abban (is) rejlik, hogy a legtöbbnél kiadói vagy irodalmi körökben forgó, szakmai zsűri bírálja el a beérkező műveket, és értékelést is küldenek róluk a szerzőknek. Rengeteget tanultam ezekből az értékelésekből, illetve az első nyomtatásban megjelent novelláim szerkesztéséből is. Abból pedig, hogy kevés kivétellel minden olyan pályázaton, amin indultam, publikálhatónak ítélték a novelláimat, már le tudtam szűrni, hogy van értelme írással foglalkoznom. Szépen összegyűjtöttem az összes, akár online, akár nyomtatásban megjelent írásom címét időrendben, a pályázaton elért helyezéssel együtt egy irodalmi önéletrajz-féleségbe, és később ezt is hozzácsaptam a kézirathoz, amikor a kiadóknak írtam.

A második kör

Ahogy egyre többet olvastam, írtam, gyakoroltam és tanultam a visszajelzésekből, kezdtem átlátni azokat a hibákat, amiket évekkel korábban még nem vettem észre a kéziratomban. Ez a Kísértés Rt. teljes újraírásához vezetett. Még mindig imádtam a történetet és a szereplőit, és még mindig úgy éreztem, hogy megérdemli, hogy könyv legyen belőle, de semmiképpen nem az eredeti formájában. Rááldoztam egy évet, de a végeredmény magáért beszélt. Írtam hozzá egy szinopszist is – mert egyre több helyen láttam, hogy inkább erre lennének kíváncsiak a kiadóknál –, bár vért izzadtam, és így sem sikerült egy oldalba sűrítenem, mea culpa. Ekkor már 2010-ben jártunk, én pedig ismét nekiláttam, hogy kiadót találjak a regényemnek. A standard emailemhez mellékeltem a megjelent műveim listáját, a regény szinopszisát és első három fejezetét. Beláttam, hogy ha kíváncsiak az egészre, úgyis elkérik majd maguktól.

Ezúttal, ha lehet, még kevesebb választ kaptam. Az első próbálkozásom óta eltelt pár évben egyre több kiadó kezdett nyitni a magyar szerzők felé (pl. Agave, Könyvmolyképző), és emiatt természetesen egyre több kéziratot kaptak – nem csoda, hogy az enyém csepp volt csak a tengerben. Miközben újabb és újabb lehetséges kiadókkal vettem fel a kapcsolatot, félretettem a büszkeségemet, és elkezdtem utánajárni a magánkiadás lehetőségének is, egyúttal pedig megterveztem az illusztrációkat, a borítót és úgy általában a könyv külsejét is, ha esetleg végül magánkiadásra kerülne sor.

A siker

Végül a türelmem elnyerte jutalmát: a Főnix Könyműhely, amely épp ekkoriban kezdett szórakoztató irodalommal foglalkozni, pozitívan válaszolt az emailemre, és bekérte a teljes kéziratot. Néhány hónappal később már a szerződést írtam alá az első regényem kiadásáról, és az sem volt hátrány, hogy készen álltam az illusztrációkkal és a borítóval is, ezeket ugyanis mind felhasználták.

Tizenhárom évvel, négy megjelent regénnyel és jó pár, antológiában megjelent novellával később, most itt vagyok :D

Pár jó tanács

Függetlenül attól, hogy pontosan milyen módszerrel próbálkozol, alább összegyűjtöttem pár jó tanácsot, amivel biztosan nem lősz mellé:

• tanulj meg helyesen írni – és ebbe a helyes központozás is beleszámít. Persze, minden rendes kiadóban ott ül egy korrektúráért felelős munkatárs, de garantálom neked, hogy ha a kéziratod tele van helyesírási hibákkal és idegesítő extra vesszőkkel, senki nem fogja komolyan venni. Az én személyes vesszőparipám a gondolatjel/kötőjel felcserélése, és az első dolgom minden új klaviatúrámon megkeresni a billentyűkombinációt, amivel gondolatjelet szúrhatok be, de ez azért már szőrszálhasogatás – a helyesírás ismerete viszont megkerülhetetlen. Szerezd be a legutóbbi helyesírási szabályzatot, és ne szégyellj utánajárni, ha valamiben nem vagy biztos.
• olvass! Mi másért akarnál írni, mert imádsz olvasni, és benned is ott mocorog pár történet, amit szeretnél megosztani másokkal? Ha pedig igazán sokat szeretnél tanulni nemcsak az írásról, de a világról is, akkor folyamatosan szélesítsd az érdeklődésed: ne csak fantasyt és szórakoztató irodalmat olvass, hanem történelmi regényeket, ismeretterjesztő könyveket és szépirodalmat is. Meg fogod látni, hogy egyre több, egyre egyénibb ötletet és módszert találsz majd, amivel színesebbé és érdekesebbé teheted az írásaidat.
• miután megírtad a regényed, tedd félre néhány hónapra, foglalkozz mással, és utána nézd át újra. Könnyen lehet, hogy úgy érzed majd, nem ártana átírni egy kicsit – ne sajnáld a munkát! :) Gyakran emlegetett igazság, hogy egy kéziratot nem lehet befejezni, csak abbahagyni, mert minden újraolvasásnál találsz benne hibát – ez valóban így van, ha magasak az elvárásaid (márpedig fontos, hogy azok legyenek). Amikor eljutsz oda, hogy 80-90%-ban elégedett vagy a kézirattal, akkor megérett rá, hogy megoszd a világgal.
• alaposan nézz utána a kiadóknak, és szedd listába azokat, amik szóba jöhetnek. Böngészd végig a profiljukat, olvasd el a könyveik fülszövegét, hogy lásd, a te regényed illene-e a portfóliójukba. Az sem hátrány, ha más magyar szerzőt is látsz az íróik között, bár nem elengedhetetlen – de romantikus regényt például ne küldj egy sci-fi kiadónak :D
• a barátaid véleménye nem feltétlenül fedi a valóságot. Első körben persze nem irodalomkritikusokkal osztja meg az ember a készülő kéziratát, és néha igencsak jól jön a sok lelkes, dicsérő szó, de csak azért, mert a közvetlen környezetednek tetszik, amit írsz, még nem jelenti azt, hogy egy kiadónak is fog. Ha komolyan gondolkodsz azon, hogy írással szeretnél foglalkozni, akkor előbb vagy utóbb érdemes irodalomban jártas emberek véleményét is kikérned – és megfogadnod, mert másképp nem sok esélyed van fejlődni.
• a türelem az író egyik legfontosabb erénye, legyen szó magáról az írásról, a kiadásról, vagy akár a szakmai fejlődésről. Ha már az elején elfogadod, hogy nem megy majd minden egykettőre, kevesebbet fogsz a csalódásokon bánkódni.