Nincs Elveszett Napok kötet tarot kártyák nélkül – ezért gyorsan el is hoztam nektek A káoszittas doktor illusztrációit és a rajtuk szereplő karakterek, valamint a hozzájuk kapcsolódó kártyák elemzését! :D

Van köztük olyan, amit legalább öt éve megrajzoltam, és olyan is akad, amelynél háromszor átvariáltam, ki szerepeljen rajta... de az írás már csak ilyen képlékeny dolog: néha egészen meglepően alakul a történet, amiről a kezdetén hittem, minden részletét ismerem már.

Mint az előző két alkalommal, természetesen most sem spoilerezek el semmilyen fontos titkot, de ha még a legapróbb rejtélyeket is magad szereted kibogozni, akkor talán inkább mégis csak azután térj vissza ide, hogy befejezted A káoszittas doktort ;)

14 – Az Angyal – Veronica Campbell

A tarot Nagy Arkánumának tizennegyedik lapját számos néven ismerik. Hívják Mértékletességnek, Egyensúlynak, Művészetnek... és a régebbi hagyomány szerint, amit én is választottam, Angyalnak. Mint a sokféle névből is kiderül, a lap a harmóniát, a különféle elemek keveredéséből születő egyensúlyt hivatott megteremteni. Kicsit a Mágus (nálam Alkimista) lapjára emlékeztet, ám itt kifejezetten az egyesülésen van a hangsúly, ahogy a Rider-Waite-Smith szimbolikáján az angyal is mutatja a vízzel.

Mint személy, az Angyal visszafogott, kiegyensúlyozott valaki, akinek ritkán van erős véleménye – ellenben tehetségesen vegyíti a dolgokat, legyen szó újragondolt ötletekről, tökéletesen összeválogatott vendégekről, vagy éppen a főzésről. Veronica Campbellre remekül illik ez a szerep – egészen addig, amíg rá nem kényszerül, hogy kilépjen belőle. Bár nem panaszkodik Philip feleségeként, a házasságuk hosszú évei alatt a mágiát sem adta fel: arra törekedett, hogy megbékítse egymással a két különböző életstílust, és egy új, minden ízében tökéletes harmadikat kovácsoljon belőlük.

Az Angyal lap tele van szimbólumokkal: maga az angyal a stabilitást jelképező háromszöggel a mellkasán, a kelyhek, a lába mellett a Hold lapról ismerős rák, a hegyek fölött ragyogó korona... az illusztrációra csak néhányat emeltem át belőlük. A háromszöget a keresztet formázó brossra cseréltem, mert Vera számára a hite az egyik legfontosabb alappillér; a koronát pedig ötvöztem a kelyhekkel, és helyettük egy ragyogó inferni pecsétet adtam a kezébe.

15 – Az Ördög – Peter Huntington

A Halál mellett az Ördög a másik lap, amely szinte minden olyan filmben felbukkan, amiben kártyát vetnek – és aminek láttán ugyancsak mindenki rögtön konkrét démonokra gondol, holott a kép csak szimbólum, mint az összes többi kártyán is. Az Ördög a gátlástalan, káros szenvedélyek, a végletek, az ösztön lapja: míg az Erő kibékítette, az Angyal pedig egyensúlyba helyezte az értelmet és az ösztönöket, ez a lap arra figyelmeztet, milyen könnyen semmivé foszlik ez a harmónia, ha nem vigyázunk.

Ha személyként akarjuk elképzelni ezt a lapot, olyasvalakire kell gondolnunk, aki minden buli lelke; aki bármit (és bárkit) kipróbál, amíg élvezetet remél belőle – de ez a mértéktelen hedonizmus arra szolgál, hogy mögé rejthesse a személyisége árnyoldalát, különösképp a tényt, hogy függő. Bár Peter Huntingtonról nem derült ki sok részlet az első két kötetben, A káoszittas doktorban nyilvánvalóvá válik, hogy a fentiekhez hasonló problémákkal küzd, és kérdéses, sikerül-e kikeverednie belőlük.

A Rider-Waite-Smith kártya sokban emlékeztet a Szeretők lapjára: azon is Ádám és Éva szerepelt, ám ott még az Édenkertben, egy angyal vigyázó tekintete alatt – itt viszont láncra verve, démonná változva raboskodnak az ördög hatalmában. A láncokat én is megtartottam az illusztráción, hiszen a függés egyik legfontosabb szimbólumai, az ördögöt viszont a Huntington család szarvaskoponyájára cseréltem: a családja ugyanis épp annyira gúzsba próbálja kötni Petert, mint a saját szenvedélyei... ráadásul az agancsoknak is fontos szerepük van a könyvben.

16 – A Torony – Octavia Warren

Ha egyetlen lapot választhatnék a tarotból, a Torony lenne az: bár váratlan katasztrófára és pusztulásra figyelmeztet, az újrakezdés reménye is ott van benne. Mint a Nagy Arkánum legtöbb állomása, ez is egy egész történetet hordoz magában: a régi, elavult szerkezeteknek sokszor földig kell omolniuk, hogy az alapokon új, jobb, erősebb tornyot építhessünk – de előbb sajnos muszáj ledönteni az eredetit.

A Torony-személyiségű ember szókimondó, nyers és sokszor kihívó: határozott véleménye van a világról, és nem rest szembesíteni másokat a hitük és a világképük hibáival. Kicsit érzéketlen, kicsit túl erőszakos, de őszinte, és van igazság a szavaiban. Octaviából is hiányzik ez a diplomáciai érzék: túl fiatalon hullt az ölébe túl nagy hatalom, ez pedig a gondolatolvasással együtt hajlamossá tette rá, hogy ritkán kételkedjen a saját véleményében. Attól sem riad vissza, hogy alapjaiban forgassa fel a világrendet, ha a meggyőződése szerint az új felállás mindenkinek jobb lesz.

A Torony lap legfontosabb szimbólumai természetesen maga a torony, a belecsapó villám, és a lefelé zuhanó emberek. A torony egy sziklaormon épült, szilárd, biztonságosnak tűnő építmény, de még így sem állhat ellent az elemeknek, és egy szempillantás alatt leomolhat. Ezt a hirtelen katasztrófát ültettem át az illusztrációba is a darabjaira hulló, lángoló óratoronnyal – kicsit előrevetítve az Elveszett Napok karneválját is.

17 – A Csillag – Lucy O'Hara

A Csillag a remény lapja. A sok-sok sötét, küzdelmekkel teli kártya után kicsit olyan, mint egy korty friss víz; rövid, áldott pihenő a végső megpróbáltatás előtt. Magában hordozza a gyógyulás lehetőségét is, valamint a reményt, hogy végül minden jóra fordul.

Mint személy, a Csillag olyasvalaki, aki beragyogja a körülötte lévők életét. Mindig optimista és segítőkész, nyitott és mindenkiben a jót látja – emiatt pedig sajnos hajlamos lehet áldozatul esni másoknak. Szerencsére a remény még olyankor sem hagyja el. Nincs senki az Elveszett Napok népes szereplőgárdájában, akire jobban passzolna ez a lap, mint Lucyra, aki az első kötetben átélt borzalmak ellenére is megőrizte magában a fényt, és azóta is juttat belőle a társainak.

A Rider-Waite-Smith lapon a forrás az élet vizét szimbolizálja: ezzel öntözi a lány maga körül a hajtásokat a csillagos égbolt alatt. Az illusztrációra természetesen átvittem a csillagokat, Lucy kezébe azonban korsó helyett a történetben igen fontos szerepet játszó kártyalapot adtam a remény szimbólumaként.

18 – A Hold – Dr. Philip Campbell

A Hold különös lap. Nem kifejezetten pozitív, nem is túl negatív, mégis egy kissé baljós kártya ez: az álmok, illúziók és a félrevezetés lapja. Ahogy a hold sápadt fényében megnyúlnak az árnyékok, és minden egy kicsit rejtélyesebbé, egy kissé fenyegetőbbé válik, mint napvilágnál, úgy figyelmeztet rá ez a lap is, hogy nem mindig hihetünk a szemünknek, és nem árt a dolgok mélyére ásni, hogy megkülönböztessük az illúziót a valóságtól.

A Hold-jellegű személynek a vérében van a félrevezetés. Számtalan álarcot ölt magára, amelyekben a világ előtt mutatkozik, és a valódi arcát csak kevesen ismerik. Remekül ért a pletykák, mendemondák, féligazságok terjesztéséhez, a valódi tehetsége azonban abban rejlik, hogy megtalálja azt az apró igazságmorzsát, amitől hitelessé válnak a szavai. Philip Campbell egy kissé talán túl ügyesen is űzi az ármánykodás művészetét: lassan már a tulajdon családja sem bízik benne, és sorra veszíti el a szövetségeseit. Nemcsak a viselkedésében testesíti meg azonban a Hold lapot, hanem abban is, hogy görcsösen ragaszkodik a „maszkjához”, nehogy csalódást okozzon másoknak.

Az eredeti lap szimbolikája nem igazán működött volna az illusztrációval, ezért változtattam rajta, és inkább a lap jelentésére koncentráltam. A Rider-Waite-Smith kártyán egy hosszú, sötét, veszélyes út vár a vízből előevickélő rákra – ezt a parttalan félelmet Philip arckifejezésébe ültettem át. A maszk (és a szemnyílásán tükröződő telihold) a félrevezetést szimbolizálja, a hiányzó fele viszont azt, hogy előbb vagy utóbb napvilágra kerülnek a hazugságok, ő pedig kénytelen lesz szembenézni velük.

19 – A Nap – Claudia Warren és Raoul

Ha a Csillag a remény kártyája, akkor a Nap a boldogságé – kit ne derítene jobb kedvre, amikor hétágra süt a nap, és csiripelnek a madarak? Kicsit a gyermekkor hosszú, vidámsággal és játékkal teli nyaraira emlékeztet, amikor hírből sem ismertük még a felnőttek problémáit. A Napban egyesül ez a nosztalgia és a hazatérés öröme: végre hátradőlhetünk azzal a bizonyossággal, hogy mindent megtettünk, amit kellett, jutalmunk pedig ez az ártatlan, önfeledt öröm.

Mint személy, a Nap derűlátó, kíváncsi, és mindig mindenre rácsodálkozik. Imád új dolgokat tanulni, rengeteget kérdez, kreatív, és vág az esze. Olyasvalaki is lehet, aki egy kissé önhitt, és azt gondolja, körülötte forog a világ. A fentiekből valószínűleg egyértelmű, miért pont Claudiát és Raoult választottam – amellett, hogy mindketten imádják a napfényt. Mindketten magukban hordozzák azt a gyermeki nézőpontot is, amit a kártya megjelenít: Claudia az életkora miatt, Raoul pedig a traumáiból fakadó sajátos életszemlélete okán.

Van egy másik oka is, hogy két karaktert tettem erre az illusztrációra: bár a Rider-Waite-Smith lapon csak egy gyermek jelenik meg, a régebbi paklikban két gyerek szerepelt ezen a kártyán: testvérek, akik ismét egymásra találtak. Claudiát és Raoult ugyan nem fűzi egymáshoz ilyen szoros kötelék, de mindketten remekül megszemélyesítik a Nap üzenetét. A hátuk mögé az Octavia szentélyében álló tölgyfát rajzoltam, ágai közt a napkoronggal.

20 – A Végítélet – Rufus Summerfield és Agathodaimón

A Végítéletet átlagos kártyavetésben nem könnyű értelmezni, mert a Nagy Arkánum többi lapjával ellentétben kifejezetten egyedi szituációra utal; ám, ha az egymás után következő lapokat történetté fűzzük – ahogyan az Elveszett Napok esetében is –, akkor remekül illeszkedik a végkifejlet helyére: ez ugyanis a próféciák beteljesülésének, a tetőpontnak, az eleve elrendelt sorsszerűségnek a lapja.

Mint személy, a Végítélet kicsit az Akasztottra hasonlít: az anyagi világ helyett inkább a spiritualizmusban talál otthonra, ám nem azért, mert a saját útját keresi, hanem mert már réges-régen megtalálta azt: egy isteni tervet követ, és hidegen hagyják a társadalom szabályai. Nehéz lenne Summerfield és Agathodaimón karakterét a fenti kontextusban értelmezni úgy, hogy ne áruljak el túl sokat A káoszittas doktor cselekményéből, ezért inkább nem is teszem :D

A Rider-Waite-Smith kártya a bibliai Utolsó Ítéletet ábrázolja: amikor az angyali seregek harsonáinak szavára feltámadnak a holtak, elnyervén az örök életet. Az illusztráción a saját farkába harapó kígyó, az Uroborosz szerepel, amely nemcsak fontos alkímiai és mitológiai szimbólum, de az újjászületés, az örök élet jelképe is – valamint fontos szerepet tölt be az Elveszett Napok világában is.

21 – A Világ – Ferdinand

A Világ volt az a rajz, amin a legtöbbet gondolkodtam. Míg az Ördögnél legalább háromszor lecseréltem a tervezett karaktert, a Végítéletnél pedig csak az utolsó fejezetek írásakor döntöttem el, ki szerepeljen rajta, a Világ majdnem kifogott rajtam. A beteljesülés, a tökéletes harmónia lapja ez: a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” szimbóluma. A pillanat, amikor végre minden részlet összeáll; minden erőfeszítés elnyeri a jutalmát. Felmerült bennem, hogy ráteszem a három orvost, netán egy Hieronymust, vagy egy londoni látképet... de valahogy egyik sem volt az igazi.

Olyan karakterre lett volna szükség, aki megtestesíti a befejezett munka feletti elégedettséget; aki tisztában van a képességeivel, de nyitott új dolgokra, és aki elég kiegyensúlyozott ahhoz, hogy ne zárják korlátok közé a társadalom szabályai, ha el akar érni valamit. A kérdést bonyolította, hogy A Világ A káoszittas doktor (és egyben az Elveszett Napok) epilógusa, ezért nem szívesen emeltem volna ki egyetlen szereplőt. Így esett végül Ferdinandra a választásom, aki, bár egy szót sem szól,  mégis a legmegbízhatóbb karakter az egész trilógiában :D

Ami a szimbólumokat illeti, ennél az illusztrációnál az egyszerűségre törekedtem: Ferdinand kitárt szárnya a szabadságra utal; parázsló szeme a fényt, a testéből szállingózó korom pedig a Setétet jelképezi.

Remélem, tetszett ez a barangolás a tarot és az Elveszett Napok illusztrációinak világában. Van olyan lap, amihez másik karaktert választottál volna? Ha igen, meséld el hozzászólásban! ;)

A jellemzéseknél Kim Huggens Tarot 101 – Mastering the Art of Reading the Cards c. könyvét használtam fel.