Így rajzolok én
Gyerekkorom óta imádok rajzolni, ami nem is csoda, tekintve, hogy a gondolkodásmódom is rettentően vizuális. Amikor írni kezdtem, szinte azonnal nekiláttam nemcsak szavakkal, de ceruzával is megörökíteni a szereplőimet – kicsit úgy, mint ahogy a storyboardokat haszálják a filmkészítésben. Ez nemcsak abban segített, hogy jobban el tudjam képzelni az adott karaktert, de abban is, hogy következetesebben tudjam leírni. Emiatt a mai napig kéz a kézben jár nálam írás és rajz, noha a technikám sokat változott az elmúlt évek során.
Használtam fekete zselés tollat és színes ceruzát, alkoholos filcet és anilinfestéket, pasztellkrétát, akvarellt... még szenet is. Mindegyik médiumnak megvan a maga szépsége és sajátossága – meg persze a hátulütői.
Ami a regényekhez készült illusztrációimat illeti, ezeket változatos vastagságú fekete rajzfilccel szoktam elkövetni. Mindig használok hozzájuk referenciaképeket is, elvégre nincs élő ember, aki pusztán a fantáziájával képes kitalálni, hogyan hajlik a gyűrűsujj egy adott mozdulatnál...
A cuki tömzsi figuráimat viszont álmomból felriasztva is le tudom rajzolni – ezt páran már megtapasztalhattátok a dedikálásokon –, így hozzájuk nincs ilyesmire szükségem.
Az utóbbi pár évben rá kellett jönnöm, hogy hadilábon állok a festékkel és az ecsetekkel (imádom, ahogy kinéz, de az idegeim nem bírják, hogy minden ecsetvonás más árnyalatot eredményez), ezért olyasmit kerestem, ami kiszámíthatóbb, és még az én remegésre hajlamos kezemben sem okoz katasztrófát. Na, ez lett a Promarker.
A Promarker alkohol alapú filc 148 különböző árnyalatban. Amúgy borsos árát azzal kompenzálja, hogy remekül keverhető: nem maradnak a filctollakra jellemző csíkok a papíron. Egyetlen hátránya, hogy még a vastag papíron is átüt, ezért én műanyag fóliát szoktam a lap alá tenni. (Ugyanilyen filc a Copic Ciao is; azzal viszont nincs tapasztalatom.)
Ha kíváncsi vagy rá, hogyan születik egy színes rajzom, az alábbi képsorból kiderül. ;)
A karikás fázis. Segít eltalálni az arányok pontosságát, és elkerülhető vele, hogy később bármi „lecsússzon” a felületről. Voltaképpen nagy vonalakban megrajzolom az alakokat, és kitalálom, hogyan helyezkedjenek el a papíron.
Ceruzarajz, ami előbb elnagyolt, de egyre részletesebben kidolgozom, mielőtt nekilátnék a filccel. Itt még van lehetőség bármit kijavítani vagy átrajzolni, ha az eredeti ötlet mégsem megfelelő.
Körvonalak vékony tűfilccel. Miután elkészült a vázlat, áthúzom a körvonalakat. Jelenleg Faber-Castell fekete rajzfilcet használok S méretben, ami ugyan nem alkoholos, viszont száradás után vízálló, tehát akár vízfestékkel is lehet rá festeni anélkül, hogy elmaszatolódna. Miután a körvonal megszáradt, kiradírozom alóla a ceruzát.
Színezés Winsor & Newton Promarkerrel. Érdemes a világosabb színekkel kezdeni, és úgy haladni a sötétebbek felé.
A Promarker sajnos nem a legprecízebb eszköz, ezért miután elkészültem a színekkel, még egyszer át szoktam menni a rajzon különböző vastagságú tűfilcekkel, hogy megvastagítsam a vonalakat, és elrejtsek egy-két hibát – meg, mert amúgy is jobban szeretem a vastagabb körvonalakat. Ezt követően fehér ceruzával és zselés tollal bejelölöm még a fényesebb pontokat, és el is készült a rajz!
A fenti szemléltetéshez a tavaly karácsonyra készült képet használtam: a Facebook oldalamon nagy méretben is megtekinthetitek. ;)
0 megjegyzés