Mivel már amúgy is rettenetesen el vagyok késve ezzel az élménybeszámolóval, gondoltam „egyszervoltholnemvolt” stílusú elbeszélés helyett csak összeszedem a legmeghatározóbb pillanatokat a 2019-es Ünnepi Könyvhétről.

Legnagyobb meglepetés
Amikor 16:45-kor, azaz 15 perccel a dedikálásom tervezett vége előtt felnéztem, és még mindig legalább harmincan álltatok a sorban. O.O Nem csoda, hogy még egy óráig fel sem álltam az asztaltól! :D

Legkellemetlenebb pillanat
Szerencsére nem tartott sokáig, de az, amikor egy pityókás* úriember leült mellém a Gondolat Kiadóval közös dedikálóasztalhoz, és nekiállt osztani az észt ("Magácskaisíró? Aztánjókönyveketír? Mianeve, Imreanna?"). Végül megunta, hogy nem foglalkoztam vele, és továbbállt.

Legnagyobb megbánás
Egyértelműen az, hogy nem vittem nagyobb bőröndöt, és így csak tizenöt könyvet tudtam elhozni magammal, amiből hat a saját tébolyult doktor tiszteletpéldányom volt. Jövőre beszerzek egy nagyobb bőröndöt, és rendesen feltankolok olvasnivalóból, az biztos!

Legfurcsább kérés
Egy 3-5 év közötti (nem biztos, nem értek a gyerekekhez) angyali szőke, szemüveges kislány lecsüccsent elém a székre, majd megszólalt: "Akkor nekem rajzolj egy zsiráfot és egy lovat, és..." :D

Legnagyobb sokk
Azt hiszem, a hőség. Három éve nem jártam Magyarországon; elfelejtettem már, milyen az igazi kánikula. A három napban, amit ott töltöttem, nem igazán működtek az olyan alapvető életfunkcióim, mint az evés vagy az alvás ^^;

Legnagyobb élmény
Találkozni mindenkivel, aki eljött: újra látni a régi Főnixes csapatot és megismerkedni az új tagokkal (mint Gabriella Eld, aki egy tünemény ♥), illetve beszélgetni egy kicsit minden régi és új olvasómmal (*.*)

Nagyon köszönöm mindannyiótoknak, hogy kinéztetek, és remélem, Nektek is akkora élmény volt, mint nekem. :)

* matt részeg volt a bácsi, na.