Manapság annyiféle tarot pakli van a piacon, hogy mindenki megtalálhatja a hozzá illőt. Léteznek középkori stílusú paklik, modernek, macskásak és sárkányosak, illetve olyanok is, amik kifejezetten egy sorozathoz vagy animéhez készültek. Ha olyan vagy, mint én, akkor nehezen állsz meg egyetlen változatnál, és mindig találsz egy újabbat, amit megszereznél. Különösen igaz ez akkor, amikor rájössz, hogy bár a lapok alapvető jelentése ugyanaz, mégis mindegyik paklinak megvan a saját "jelleme", aminek köszönhetően más és más helyzetben használhatod őket.

Már így is rengeteg tarot paklim van (a kívánságlistám pedig még hosszabb), ezért nem volt egyszerű kiválasztanom az öt kedvencemet, de végül csak sikerült. :D

The Deviant Moon Tarot

Jó, az abszolút kedvencre nem volt nehéz rábökni. :) A Deviant Moonra egészen véletlenül találtam rá az interneten, és abban a pillanatban meg is rendeltem. Különös, kicsit groteszk, de színes, karneváli hangulata van a paklinak, jó adag humorral megspékelve. Minden egyes kártya egy külön karakter, ezért nagyon könnyű olvasni belőle, és közben még jól is szórakozik az ember. :D
Ami a "személyiségét" illeti, nem igazán finomkodik: ha útmutatást kérek tőle, mindig azonnal az orrom alá dörgöli a probléma gyökerét, és hogy min kellene változtatnom, hogy megoldjam. Tekintve, hogy a finom utalásokból nem igazán értek, ez nem is baj. :)

Van egy másik paklim is az úriembertől, aki a Deviant Moont készítette, de az magánkiadás volt, és csak a honlapján keresztül lehetett hozzájutni: ez a Trionfi della Luna nevű, Marseilles-stílusú pakli, amit olasz, angol és francia feliratozással is lehetett kapni, valamint limitált példányban mindenféle különös színekben is. Ha kíváncsi vagy rá, megnézheted Patrick Valenza oldalán.

The Steampunk Tarot

Steampunk tarotból legalább kétféle (de valószínűleg sokkal több) kering a piacon; én az Aly Fell-félére gondolok, amihez Barbara Moore írt egy kísérő könyvet. Ez a pakli gyönyörűen van megrajzolva, tele van gépekkel, fogaskerekekkel és izgalmas női karakterekkel. Mivel pedig a Rider-Waite-Smith rendszerre épül, ezért ismerős szimbólumok jelennek meg a kártyákon, ami megkönnyíti a használatot -- nem is beszélve a remekül megírt könyvről.
A személyiségét tekintve kicsit visszafogottabb, mint a Deviant Moon, de ugyanúgy gyakorlatias, és nem hagy találgatni.
Ha szereted a steampunkot, akkor első paklinak is tökéletes: nem muszáj mindenkinek a Rider-Waite tarottal kezdenie. :)

Lumina Tarot

Ez egy magánkiadású pakli, amit egyelőre csak a készítőjétől lehet megvásárolni. Akkoriban, amikor megjelent, épp hatalmas divatja volt a Wild Unknown Tarotnak, ami egy egyszerűen megrajzolt, kevés színnel dolgozó pakli, tele állatokkal és növényekkel. Az elgondolás tetszett, de a megvalósítás nem igazán: a színes paklikért élek, és néhány falevél sajnos nem sokat mond nekem, ha olvasni szeretnék a lapokból. Ezért aztán, amikor szembejött a Lumina Tarot, azonnal lecsaptam rá. Ennél is fekete-fehér ceruzarajzok adják a lapok alapját, a hátterek viszont élénk vízfestékkel vannak kidolgozva, emiatt nem tűnik olyan monokrómnak, mint a Wild Unknown. Ráadásul a lapok kifejezetten vastag papírból készültek, úgyhogy remek fogás esik rajtuk. :)
A pakli személyisége kifejezetten gyengéd, támogató: ez nem dörgöli az orrod alá a dolgokat, mint a Deviant Moon, hanem kézen fog, és megsimogatja a fejed, miközben az összes csakrádat szélesre tárja. :D

Ha kíváncsi vagy rá, nézz körül Lauren Aletta oldalán.

Dalí Universal Tarot

Ezt a paklit még a Vámház körúton szereztem meg, az azóta sajnos megszűnt Sambala nevű boltból. A tarotot is imádom, Dalít is, szóval nem maradhatott ki a gyűjteményemből.
Kifejezetten nagy méretű lapjai vannak aranyozott szélekkel és Salvador Dalí festményeivel. A Mágus lapon (a képen a jobb szélen) maga a művész látható. :D
Ami a használatot illeti, nem a legegyszerűbb pakli; bár a legtöbb lap szimbolikája követi a megszokott elemeket, van néhány egészen sajátos kártya is benne. Például a Világ, ami általában a beteljesülés, harmónia és a happy end lapja, itt vörösben úszik, és a három Grácia egy dobozba zárt zokogó archoz van láncolva rajta. Ami, bár képileg rettentő érdekes, de nem a legkönnyebben értelmezhető lap. Az egész paklira jellemző egyébként a három alapszín, a vörös, a kék és a sárga jelenléte, amitől meglehetősen lehengerlő hatásuk van a képeknek.
A személyiségét tekintve pont olyan benyomásom van róla, mint a festményei alapján Dalíról: hangos, furcsa és elvont, hatásvadász, de időnként sebészi pontossággal mutatja meg, amit látnom kell.



Crystal Tarot
Legelőször a Tarot-biblia című könyvben találkoztam ezzel a paklival, ugyanis számos lapját felhasználták illusztrációként, én pedig pillanatok alatt beleszerettem ebbe a kicsit Klimtes, kicsit ólomüveg-ablakos, szépséges tarotba. Marseilles-stílusú pakli, ami azt jelenti, hogy csak a Nagy Arkánum és az udvari kártyák illusztráltak; a Kis Arkánum legtöbb lapján mindössze a megfelelő számú kard, pálca, kehely, illetve érme szerepel. Természetesen ezek is szinpomásak és öröm őket nézegetni, de kezdőknek például nem ajánlanám.
Az egyik érdekessége, hogy valamilyen okból megcserélték rajta az elemeket: a Kelyhek a levegő, a Kardok a víz elemét kapták, míg ez általában fordítva szokott lenni. A döntés nincs megmagyarázva, és számomra egy kissé zavaró is, amikor értelmezni próbálom a lapokat. Talán ez az oka, hogy bár nagyon szeretem, és nem bántam meg, hogy beszereztem, de nem használom annyit, mint például a Deviant Moont, így aztán nem is ismerkedtünk össze olyan jól.

Neked van kedvenc tarot paklid? Ha kíváncsi vagy a többi paklimra is, vagy szívesen olvasnál még tarotos bejegyzést, ne felejts el hozzászólást írni! ;)