Caitlin Doughty összes könyve

Caitlin Doughty neve Youtube-ról lehet ismerős, ha már találkoztatok az Ask a Mortician (avagy "Kérdezz egy temetkezési vállalkozótól!") című csatornájával, ahol rendszeresen oszt meg videókat mindenről, ami a halállal és a temetkezéssel kapcsolatos – remek humorral, ami nem hátrány, amikor ilyen nehéz témáról van szó. ("Ikonikus hullák" sorozatában például olyan híres holttesteket mutat be, akiknek – többnyire a hozzátartozóik miatt – nem sok esélyük nyílt az örök nyugalomra.)

A videókészítés és a saját vállalkozása mellett azonban az íráshoz is remekül ért: mostanáig három könyve jelent meg – természetesen mindhárom a halállal kapcsolatos. A Smoke Gets in Your Eyes (kb. "Füst csípi a szemed") önéletrajzi regény a karrierje első éveiről, amikor egy krematóriumban dolgozott, tele érdekes, megható és helyenként kicsit morbid történetekkel. Betekintést ad nemcsak az amerikai temetkezés különös világába, de arra is választ ad, hogyan jutott el Caitlin arra a pontra, hogy belássa: muszáj megreformálnunk azt, ahogyan manapság a halálról gondolkodunk és beszélünk.

A From Here to Eternity ("Innen az örökkévalóságnak") a legkülönbözőbb kultúrákat és ezek temetkezési szokásait, illetve a halállal kapcsolatos gondolkodásmódját mutatja be, Caitlin saját élményei alapján. Ellátogatunk Spanyolországba, Mexikóba és Japánba, találkozhatunk bolíviai koponyákkal, amik kívánságokat váltanak valóra, és azt is megtudjuk, milyen lehetőségeink vannak, ha a megszokottnál "természetesebb" módon búcsúznánk a világtól.

A Will My Cat Eat My Eyeballs? ("Megeszi-e a macskám a szemgolyóimat?") írásakor Caitlin olyan kérdéseket gyűjtött össze, amiket gyerekek tettek fel a halállal, az elmúlással kapcsolatban, és ezeket természetesen meg is válaszolja. Vannak köztük olyan gyöngyszemek, mint a könyv címe, de rengeteg tévhit és gyakorlatias téma is előkerül (pl.: miért váltanak színt a holttestek?, tényleg nő az ember haja és körme, miután meghalt?). Én nemcsak remekül szórakoztam rajta, de egy csomót tanultam is az olvasása közben.

Lindsey Fitzharris : The Butchering Art

Ezt a könyvet (magyarul kb. "A mészárlás művészete") akkor szereztem be, amikor az Elveszett Napokhoz végeztem kutatómunkát. Pont a témába vágott: Joseph Listerről szól, aki Semmelweis Ignáchoz hasonlóan a tizenkilencedik század közepétől azon dolgozott, hogy megreformálja a sebészetet, mert elfogadhatatlannak tartotta, hogy a kórházi fertőzésekbe több ember hal bele, mint magukba a betegségekbe. A könyv rendkívül olvasmányosan mutatja be a viktoriánus London és Edinburgh gyógyászati eljárásait, kezdve a hatvan másodperc alatt amputáló sztársebésztől a – fertőzések miatt – halált okozó lábtöréseken át a neves orvosok rivalizálásáig. Számomra rettentő érdekes volt, hogyan próbálták megfejteni az akkori technológiával egyszerűen érthetetlen rejtélyt, hogy mitől alakul ki a vérmérgezés, és hogy miképpen lehet megfékezni olyasmit, amiről tulajdonképpen azt sem tudjuk, micsoda.

Seth Dickinson "Masquerade" sorozata

Ez egy kicsit kakukktojás, mert az első kötete megjelent ugyan 2017-ben, de az négy éve volt és azóta se kép, se hang. Átnéztem a GABO 2021-es tervezett megjelenéseit, és azok között nyomát sem találtam a további köteteknek, így listára tettem ezt is.

Olvastad A tűz és jég dalát? Akkor készülj fel egy sokkal kegyetlenebb, fordulatosabb és precízebben felépített történetre! A Masquerade egy alattomosan, de megállíthatatlanul terjeszkedő birodalomról szól, jobban mondva a fiatal nőről, aki elhatározza, hogy belülről rombolja le a rendszert.

Baru Cormorant egy aprócska szigeten nőtt fel, és a saját bőrén tapasztalta meg a gyarmatosítás borzalmait, amikor a Falcrest nevű idegen hatalom előbb gazdaságilag, majd ideológiailag is rátette kezét az otthonára. Falcrest látszólag békés szándékkal érkezett: eleinte a kereskedőik bukkantak fel a piacon, azután nagykövetséget és iskolát építettek, ahol minden szigetlakó kisgyerek megtanulhatta, mi helyes és mi nem (különös tekintettel bármire, ami az otthonukhoz kötötte őket) – végül pedig irányított járványok és katonai jelenlét mellett hivatalosan is elfoglalták a szigetet. Baru, akinek ragyogó tehetsége van a matematikához és a logikához, hamar rájön, hogy az ellenállás és a lázadás értelmetlen Falcrest jól szervezett, gazdag és fejlett erejével szemben – inkább a hosszabb, nehezebb, de reménytelibb utat választja: abban bízik, hogy a képességeinek köszönhetően magas pozíciót szerezhet a birodalom kormányzatában, és ő maga írhatja át a törvényeket, amelyek tönkretették az otthonát.

Nem árulok el többet a történetről, mert a sorozat magáért beszél, de régen olvastam bármit, ami ennyire hátborzongatóan bemutatta volna, milyen az, amikor egy erősebb ország bekebelez egy gyengébbet.

Terry Pratchett : Going Postal

Kétségkívül ez is sorra kerül majd a Delta Vision Korongvilág sorozatában, de egyelőre még nem jelent meg magyarul, ezért került a listára.

A címét nehezen lehetne lefordítani, mert egy remek szóviccel van dolgunk: a "to go postal" kifejezés azt jelenti, "bekattanni" (mint megtudtam, az amerikai postások munkahelyi ámokfutásaiból ered), de egyben természetesen a könyv cselekményére is utal: a kivégzés előtt álló kisstílű csaló, Moist von Lipwig kap egy utolsó esélyt, és kötél helyett az a feladat vár rá, hogy helyrerázza Ankh-Morpork omladozó postahivatalát.

Mint a Korongvilág "Ipari forradalom" alsorozatának többi része, alapvetően ez a regény is azzal foglalkozik, hogyan változtatja meg pillanatok alatt egy új találmány az emberek életét, és hogy mennyire könnyű átesni a ló túloldalára vagy rossz célra használni azt is, ami eredetileg a legjobb szándékkal lett kitalálva. Moist egy bűnöző éleslátásával térképezi fel a gondjaira bízott hivatal gyengeségeit a benne rejlő lehetőségekkel együtt, és bár eleinte pusztán a karizmájával győzi meg a munkatársait a változtatásokról, később viszont egyre inkább szívügyévé válik, hogy tényleg sikerre vigye a vállalkozást.

Most, hogy egy-két kivétellel a Korongvilág összes kötetét olvastam, bátran állítom, hogy ez a kedvencem. Moist igazán szerethető, körmönfont gazember, ahogy a Gólem Bizomány láncdohányos, végtelenül cinikus tulajdonosa, Adora Belle Dearheart is igencsak a szívemhez nőtt. Pratchett többi könyvére jellemzően a humor időnként húsba vágóan komoly kérdéseknek ad teret.

Richelle Mead "Bloodlines" sorozata

A Vérvonalak is egyike azoknak a könyvsorozatoknak, amiket elkezdtek magyarul is kiadni, majd bosszantó módon félbehagytak – itt konkrétan az első kötetig jutott az Agave, és nem tovább. Ami nagy kár, mert szerintem van olyan jó, mint a Vámpírakadémia – sőt. Ha esetleg kimaradt az életedből, a Vérvonalak Richelle Mead Vámpírakadémia sorozatának folytatása, amelyben az alkimista Sydney Sage a főszereplő.

A Vámpírakadémia világában az alkimisták amolyan "titkosszolgálati" szerepet töltenek be: a halandók védelmét tartják a legfontosabbnak, és tesznek róla, hogy a morák és strigák világa rejtve maradjon előlük – de egyben gyűlölik és félik is a vámpírokat, amelyekkel kénytelenek együttműködni. Sydney is ebben a zárt, előítéletekkel teli környezetben nőtt fel, ezért nem csoda, hogy eleinte rettentően bizalmatlan a gondjaira bízott morákkal.

A Vérvonalak volt az első olyan sorozat, aminek úgy vártam minden részét, mint a messiást. :D Sydney eleve sokkal közelebb áll a szívemhez, mint a Vámpírakadémia Rose-a, mert nem rohan fejjel előre a veszélybe, hanem inkább az eszével próbál kikeveredni a szorult helyzetekből – amellett itt Dmitri helyett Adrian kerül az események középpontjába, ami egyáltalán nem hátrány.

Gail Carriger "Finishing School" sorozata

2019. volt az év, amikor végre belevágtam a Napernyő Protektorátusba – és sajnos pillanatok alatt ki is olvastam. Mivel azonban távolról sem volt elég nekem ennyi Alexia világából, egyszerűen folytattam az olvasást Gail Carriger többi művével. Az egyik ilyen a Napernyő Protektorátus folytatása, The Custard Protocol ("A Sodó Protokoll" – ne nézz így rám, tényleg ez a címe), a másik pedig egy YA sorozat, ami amolyan előzményféleség: a címe Finishing School (meg sem kísérlem lefordítani, mert ez is szóvicc: a "finishing school" alapvetően olyan bentlakásos iskola, ahová fiatal kisasszonyokat küldtek, hogy elsajátítsák az etikett, az öltözködés és a társasági viselkedés legfontosabb szabályait, a sorozatban azonban a "finishing" kicsit morbidabb értelmet kap, úgy mint "kivégző"). A cím tulajdonképpen mindent elárul: a főszereplő Sophroniát egy bentlakásos iskolába küldik, amiről hamar kiderül, hogy valójában kémeket nevel az ifjú hölgyekből.

A szereplők között felbukkan néhány a Napernyő Protektorátus karakterei közül is: ide jár Sidheag Maccon és egy darabig a fiatal Madame Lefoux is (akinek a nagynénje mellesleg az egyik tanár), és természetesen a sorozat vámpírjai és vérfarkasai is ismerősek lehetnek.

Így hirtelen ezek a könyvek jutottak eszembe, de természetesen százával akad még olyan kötet, ami magyarul talán soha nem lesz elérhető.

Ti szoktatok idegen nyelven olvasni? Hozzászólásban ajánlhattok még nekem olvasnivalót! ;)