Szerintem mind sejtitek, hogy az írás a legfontosabb hobbim. A világon a legjobban írni szeretek, és írásra áldozom a szabadidőm legnagyobb részét. Mivel azonban mindig örömmel fogadjátok a kicsit személyesebb hangvételű, nem szigorúan a regényeimhez / írástechnikához / könyvkiadáshoz kapcsolódó bejegyzéseket, ma megosztok veletek öt dolgot, amit az íráson kívül szívesen csinálok! Bár szerintem egyiken sem fogtok különösebben meglepődni :D

Rajzolás

Remélem, ezen senki nem döbbent meg :D Már több interjúban említettem, hogy egyszerre kezdtem írni és rajzolni: a legelső saját történetemet egy rajzom ihlette, ahogy a Kísértés Rt.-t is, és soha nem volt kérdés, hogy illusztrálni fogom a könyveimet – elvégre írás közben is megállás nélkül skicceket vagy akár komplett színes illusztrációkat ontok magamból.

Egy rövid ideig rajzórákat is vettem, és bár annyit nem segítettek, mint szerettem volna, legalább arra rájöttem, hogy a zéró térlátásom miatt (amit egy félresikerült szemműtét okozott másfél éves koromban) csak úgy tudok modellről rajzolni, ha letakarom a fél szememet, mint egy kalóz XD

Eleinte zselés tollal és színes ceruzával rajzoltam, később hosszú éveken át próbáltam kitanulni a vízfesték csínját-bínját (nem sok sikerrel), majd rajzfilcekkel folytattam a gyakorlást. Másfél éve viszont egy iPad Pro boldog tulajdonosa vagyok, és egyre jobban kiismerem magam a digitális rajzolás fortélyaiban.

Leginkább a saját karaktereimet rajzolom, jeleneteket a regényeimből, vagy képregényeket, de időnként becsúszik egy-egy fanart is, ha épp nagyon benne vagyok egy olvasnivalómban :)

Tarot

Ha olvastad az Elveszett Napokat, már a fejezetcímekből (illetve a róluk szóló bejegyzésekből) észrevehetted, hogy meglehetősen közel áll a szívemhez a tarot. Ami azt illeti, gyerekkoromtól kezdve rettentően vonzott, de a vallásos családi háttér sokáig megakadályozott benne, hogy közelebbről is megismerkedjek vele. Később aztán rácsodálkoztam, mennyiféle pakli létezik, és szép lassan elsajátítottam azt is, hogyan olvassak a kártyából.

Bár nem tartom "varázserejűnek" a kártyát, azzal egyetértek, hogy hasznos tud lenni, amikor az ember egy kis útmutatásra vágyik. A lapokon szereplő képek és szimbólumok segítenek benne, hogy az ember felszínre hozza azokat a problémákat, amik sokat foglalkoztatják – és amikre esetleg már a megoldást is ismeri, épp csak egy kis lökésre van szüksége, hogy elinduljon az úton.

Néha még írásnál is használni szoktam: ha elakadok, vagy jobban ki szeretnék dolgozni egy karaktert, de hirtelen nincs ötletem, akkor megesik, hogy kihúzok pár lapot, hátha rávilágítanak egy olyan szempontra, amit én magam még nem vettem észre.

A fentiek mellett pedig rémes gyűjtőszenvedélyem is van, amiről korábban itt írtam egy kicsit bővebben.

Barátkozás madarakkal

Ez a dolog pár éve kezdődött, amikor egy német nagyváros külső kerületében éltem, tíz percre az erdőtől. Az erkélyről remek kilátás nyílt az udvarra, illetve az ott álló 20-25 méter magas fákra – és az ágaikon a madarakra. Odatévedt hozzánk szajkó, kékcinege; ébredtünk arra, hogy egy bolond harkály veri a falat, illetve kb. ötven dolmányos varjú heti értekezletére is. Vörösbeggyel is itt találkoztam először (meg rókával és öt vaddisznóval a parkban – hogy a metrólejárat mellett tanyázó nyúlseregről ne is beszéljünk).

Amikor Skóciába költöztem, a tettek mezejére léptem: amikor egy nap egy csapat varjúval találkoztam, ki akartam próbálni, tényleg úgy örülnek-e a földimogyorónak, mint ahogy olvastam. A rövid válasz: igen. A hosszabb: a varjak nemcsak akkor jegyzik meg az arcod, ha bántottad őket, hanem akkor is, ha minden hétvégén a KEDVENC csemegéjükkel leped meg őket, és egy idő után az őrszemeik már akkor riadóztatják a többieket, amikor még alig indultál fel a dombra, ahol laknak. Mire felérsz, már ott vár az egész sereg, és követnek is, bármerre mész.

A varjak mellett a vörösbegyek a kedvenceim: aprók, egészen kerekek, és gyönyörűen énekelnek – továbbá, talán mert a britek imádják az énekesmadarakat, és itt minden kertben látsz madáretetőt, a legkevésbé sem félnek az emberektől. :D

Zene

Minden akkor kezdődött, amikor a bátyám megmutatta a Nightwish "Sleeping Sun" című számát, én pedig soha többé nem akartam mást hallgatni. :D Ekkor tizenhárom éves voltam, és hirtelen kitárult előttem a szimfonikus metál varázslatos világa, ami azóta sem engedett szabadon, csak csatlakozott hozzá még néhány műfaj.

Jó pár évig minden születésnapra, névnapra, karácsonyra koncertjegyet kértem, és bár amióta a járványhelyzet miatt be vagyunk zárva, már csak itthon hallgatom a kedvenc együtteseimet, a zenei ízlésem nem sokat változott. Munkába menet, hazafelé jövet, amikor rajzolok – néha még írás közben is zenét hallgatok, ha épp találok olyan albumot, ami nem vonja el túlságosan a figyelmem...

A teljesség igénye nélkül a kedvenceim: Evanescence, Lacuna Coil, Within Temptation, Delain, Dark Tranquillity, The Birthday Massacre, Sirenia, Epica.

Éneklés

Hetedik osztályig zenetagozatos iskolába jártam, és mindig is imádtam énekelni. Pár évig énektanárhoz is jártam, de sosem volt igazi célom vele azon kívül, hogy megtanuljak rendesen hangot képezni. A hangomban nincs semmi extra, csak tisztán szól, és kellő bemelegítéssel kifejezetten magasan, de ez nem akadályoz meg benne, hogy mosogatás közben a környezetemet boldogítsam. (A dolgot tovább árnyalja, hogy rettentő nehezen tanulok szöveget, és még olyan daloknál is belesülök, amiket legalább százszor elénekeltem már XD)

Szóval nem fogok tehetségkutató versenyre jelentkezni, de a mindennapi stressz levezetésében nagy segítség :)

A fentieken kívül pedig természetesen olvasok, amikor csak tudok, és komoly erőfeszítéseket kell tennem, hogy ne egy ültő helyemben olvassam végig az aktuális könyvemet, mert mértéket tartani még mindig nem nagyon tudok...

Te mivel töltöd a szabadidőd, amikor épp nem olvasol? Kommentben elárulhatod! ;)