Nem szokásom újévi fogadalmakat tenni, mert az esetek többségében már január 2-án megfeledkezem róluk – különösen, ha gyökeres életmódváltással járnak. Tavaly is már alaposan benne jártunk a februárban, amikor végiggondoltam a kreatív projektjeimet, és nem is annyira fogadalmakat tettem, mint inkább kitűztem pár olyan célt, amit mindenképpen szerettem volna megvalósítani az év végéig.

Alább el is mesélem, sikerrel jártam-e.

Jobban eltervezem a rajzaimat
A tervezés nem az erősségem, ha a rajzolásról van szó: sokszor megesett, hogy a körvonalazás közben jöttem rá, hogy teljesen másképp kellett volna pozícionálnom a dolgokat... ezért elhatároztam, hogy egy kicsit többet gondolkodom, mielőtt belevágok egy rajzba. Úgy érzem, ezt nagyrészt sikerült is teljesítenem: bár még mindig ritka, hogy több vázlatot készítenék, most már nemcsak a karaktereket helyezem el gondosabban a képen, de a színpalettát is még azelőtt találom ki, hogy nekilátnék a színezésnek, ez pedig határozottan előnyére válik a rajzaimnak.

Befejezem az Elveszett Napokat
Tíz év munkája van ebben a sorozatban: még azelőtt kezdtem kidolgozni a karaktereket és a történetet, hogy a Kísértés Rt. megjelent volna – és már tényleg csak a befejezés hiányzott. Nem írok túl gyorsan (munka mellett pláne), és több nehézséget kellett leküzdenem mind a karakterekkel, mind a tempó megválasztásával, de végül csak sikerült pontot tennem a végére, és most már ti is a kezetekben tarthatjátok és olvashatjátok. :) 

Többet tanulok az anatómiáról
Mivel kizárólag karaktereket rajzolok, ideje volt, hogy végre megtanuljam, hogyan is épül fel az emberi test: nemcsak azért, hogy szebb és arányosabb alakokat tudjak rajzolni, hanem azért is, hogy ne kelljen minden egyes rajzomnál órákat töltenem azzal, hogy referenciákat keresek. Amint ugyanis elkezdtem megérteni, melyik csont hová kapcsolódik, és milyen izmok formálják például a kart vagy a lábat, már magamtól is fel tudtam építeni egy kompozíciót, és csak apró részleteknek kellett utánajárnom. Ez abban is sokat segített, hogy következetesen rajzoljam a karaktereimet, és ne az aktuális referenciaképre hasonlítsanak. :D

Ez volt az eredeti Instagram poszt

Nem stresszelek, ha elakadok az írással
Mivel a szabadidőmben írok, nem tudok annyi időt fordítani rá, amennyit szeretnék – és éppen ezért, ha éppen nem megy jól az írás, akkor úgy érzem, csak pocsékolom a drága órákat, ettől pedig még nagyobb nyomást helyezek rá... ördögi kör ez, amiből ezzel a fogadalommal próbáltam kitörni. Azt hiszem, jó úton járok: bár még mindig megesik, hogy rosszul érzem magam, ha nem vagyok elég produktív, egyre ügyesebben kezelem ezeket a helyzeteket, és hamar észreveszem, ha stresszelni kezdek. Ilyenkor félreteszem, ami nem megy, és olvasok, vagy valami olyat rajzolok, amiben örömömet lelem.

Többet skiccelek papíron
A digitális rajz hatalmas előnye, hogy tulajdonképpen a végtelenségig pofozgathatja az ember a művet – azt vettem viszont észre, hogy a vázlatolás nem megy vele olyan jól, mint papíron. Talán az lehet az oka, hogy, míg a papíron skicc maradhat a skicc, addig, ha a tableten új vásznat nyitok, akkor elvárást támasztok magam felé, hogy ennek márpedig kész, színes, befejezett rajzzá kell változnia. Ezt megkerülendő határoztam el, hogy igyekszem többet firkálni a vázlatfüzetembe... és azt hiszem, ez az a fogadalom, amit nem igazán sikerült teljesítenem. Akadtak olyan időszakok az évben, amikor többet rajzoltam papírra, de mindig csak pár napig tartottak, szóval ezen még dolgoznom kell.

Belevágok egy vadonatúj sztoriba
Ahogy azt fentebb írtam, tíz éve dolgozom az Elveszett Napokon, és tudtam, hogy idén be fogom fejezni. Időközben akadt egy-két történet, amit mellette írtam, ám ezek mindig már meglévő regényekhez kapcsolódó, amolyan kiegészítő novellák vagy szösszenetek voltak: úgy éreztem, elérkezett az idő, hogy végre belevágjak valami teljesen újba. Aki figyelmesen követi az Instagramomat, valószínűleg már találkozott az új karaktereimmel, ebből pedig leszűrhette, hogy ezt a fogadalmamat is sikerült teljesítenem: ha nem is gőzerővel, de folyamatosan dolgozom egy új történeten. Úgy tervezem, ezt az évet teljes egészében ennek a sztorinak szentelem majd, és remélhetőleg jövő ilyenkorra már jutok is vele valamire. ;)

Dinamikusabb pózok és gesztusok
Ahogy fejlődöm a rajzolásban, úgy tűnnek fel egyre inkább a hibák, amiket ki kell küszöbölnöm. Az egyik ilyen felismerés az volt, hogy meglehetősen merev pózokban rajzoltam a karaktereimet (görcsösen ragaszkodtam azokhoz a referenciaképekhez, na): elkezdtem hát utánajárni, hogyan változtathatnék ezen. Az anatómia tanulmányozása rengeteget segített, mert így már nem voltam annyira ráutalva a referenciákra, de még van hová fejlődnöm ebben is. :)

A fentiekből látszik, hogy többé-kevésbé sikerült elérnem a kitűzött céljaimat, ennek pedig módfelett örülök. :D Még nem döntöttem el, idén is teszek-e hasonló „fogadalmakat”, de ha igen, akkor tavasznál előbb biztosan nem szedem listába őket – elvégre idén is jól működött ez a rendszer, nem igaz? ;)