10 évvel ezelőtt, nem sokkal a Kísértés Rt. megjelenése után indítottam el ezt a blogot. Akkor még az volt vele a célom, hogy rendszerezve, egy helyen megtalálható legyen az írásaimmal kapcsolatos összes információ.

Azóta volt már alvó és aktív állapotban is: most az előbbi következik.

Öt különböző közösségi média platformra rendszeresen tartalmat készíteni teljes munkaidős állás, valamint regények írása és illusztrálása nélkül is hatalmas meló – ezekkel együtt pedig még nagyobb. Egyet legalább le kell adnom az ötből, ha nem akarok teljesen kiégni, és a blog mellett döntöttem. Nem örökre, csak egy időre.

Továbbra is itt lesz minden tudnivaló a könyveimről (Regényeim menü), a beleolvasók is megmaradnak (Extrák menü) – és ha bármi izgi történik (új megjelenés, dedikálás), arról természetesen hírt adok majd itt is, de a rendszeres bejegyzéseket egyelőre szüneteltetem.

Addig is megtaláltok:

instagramon   |   twitteren   |   tiktokon   |   facebookon

Néha kedvem támad egy ilyen kevés agysejtet igénylő válaszolgatós játékhoz. Sajnos a tag eredeti megalkotóját nem sikerült megtalálnom: én a Reading Ladies Book Club oldaláról szedtem le, és magyarítottam. Nem jelölök meg senkit, de ha kedved van hozzá, töltsd ki nyugodtan ^^

7. A legutolsó könyv, amit egyszerűen nem tudtál befejezni?
Charlaine Harristől a Dead Until Dark, avagy a Sookie Stackhouse-sorozat első része. Talán öt fejezetig jutottam benne, aztán nem bírtam tovább.

8. Mit olvasol éppen?

Mo Xiang Tong Xiu-tól a Heaven Official's Blessing első két kötetét. A Grandmaster of Demonic Cultivationt imádtam, szóval nagyon kíváncsi voltam erre a sorozatára is.

9. Melyik könyvet ajánlottad valakinek legutóbb?

Marissa Meyer Holdbéli krónikáit – az idei év eddigi legpozitívabb meglepetése volt.

10. Legrégebbi könyv, amit valaha olvastál?

Ez alighanem Homérosz Íliásza lesz. :D

11. Legújabb könyv, amit olvastál?

Mostanában ritka, hogy valamit azonnal a megjelenés után olvasok el, de a legújabban megjelent olvasmányaim közt van A lányok titkos élete Gabriella Eldtől és a Captive in the Underworld Lianyu Tantól.

12. Kedvenc íród?

Terry Pratchett. Sokáig halogattam a könyveit, és valószínűleg az sem segített, hogy időrendben kezdtem el a Korongvilágot olvasni, de amint elértem a Városi Őrség kötetekig, nagyon megszerettem, ahogy ír: nemcsak a szóvicceit és a karaktereit, hanem az érzékenységét is, amivel a társadalmi problémákat mutatja be.

13. Inkább megveszed, vagy kikölcsönzöd a könyveket?

Régebben rengeteget jártam könyvtárba, és most is szeretnék, de amióta főleg e-könyveket olvasok, szívesebben vásárolom meg őket, így ugyanis később bármikor újraolvashatom, amihez kedvet kapok.

14. Népszerű könyv, amit te ki nem állhatsz?

Sok olyan könyv van, ami úton-útfélen szembejön, én viszont semmi szín alatt nem akarom elolvasni, mert vagy a koncepció taszít, vagy a leírás alapján nagyon nem az én világom. Azok közül, amiket olvastam is, ilyen az Üvöltő Szelek, A Szigetvilág varázslója, az Alkonyat-sorozat és a Dűne.

15. Szamárfül, vagy könyvjelző?

Könyvjelző, a szamárfül túl vandál dolog nekem. :D Könyvjelző gyanánt viszont a legváltozatosabb célszerszámokat használom: blokkot, papírzsebkendőt, tarot kártyát...

16. Könyv, amit bármikor újra tudsz olvasni?

Neik Gaimantől és Terry Pratchett-től a Good Omens – volt időszak, amikor minden évben újraolvastam. :)

17. Tudsz olvasás közben zenét hallgatni?

Bármikor tudok zenét hallgatni, legfeljebb az változik, hogy mit: íráshoz például csak instrumentális darabok jöhetnek szóba. Olvasásnál nincs ilyen megkötésem.

18. Egy nézőpont, vagy több nézőpont?

Mindkettő jöhet, de a több nézőpontot jobban szoktam szeretni, mert úgy kisebb az esélye, hogy benne ragadok egy olyan szereplő fejében, akit ki nem állhatok.

19. Egy ültő helyedben olvasol el egy könyvet, vagy több nap alatt?

Gyorsan olvasok, de általában egy decens terjedelmű regényhez még nekem is szükségem van pár napra – már csak azért is, mert dolgoznom is kell. :D

20. Kiket jelölsz meg?

Nem vagyok a jelölgetés híve: ha tetszik a tag, vidd nyugodtan! ;)

Neked mik az olvasási szokásaid? Vannak könyvek, amik mély nyomot hagytak benned? Meséld el kommentben!

Mindenkinek ülnek olyan könyvek a várólistáján, amik hosszú évekkel korábban kerültek fel oda, de valahogy mindig akad egy újabb, izgalmasabb olvasmány, ami háttérbe szorítja. Egy idő után már szabályszerűen elsiklik felettük az ember pillantása, amikor olvasnivalót keres – olyan régóta várakoznak ott, hogy szinte a lista szerves részévé váltak...

Természetesen nekem is akadnak ilyen könyvek a várólistámon – alább szemezgettem belőlük néhányat, hátha így megjön a kedvem, hogy végre elolvassam őket :D

Fight Club
Harcosok klubja / Chuck Palahniuk /
Mint sokan mások, én is a filmet láttam előbb, és imádtam – szóval nem csoda, hogy az eredeti regényre is kíváncsi voltam. Be is szereztem, mint annak rendje s módja... és azóta is ott ül a polcomon, olvasatlanul. Talán az tart vissza, hogy olyan élmény lesz, mint az Amerikai pszicho volt (film: tökély, könyv: kuka), vagy valahogy sosem sikerült épp erre a sztorira ráhangolódnom – nem tudom, de az biztos, hogy előbb vagy utóbb sorra kerül majd.

A Study in Scarlet
A bíborvörös dolgozószoba / Sir Arthur Conan Doyle /
Sherlock Holmes kalandjaival több formában találkoztam már, de az eredeti regények kimaradtak az életemből – pedig minden adott, amit szeretek: viktoriánus korszak, nyomozás és egy meglehetősen sokoldalú főhős. Mégis, hiába ül a polcon évek óta, eddig még nem nyitottam ki, hogy közelebbről megismerkedjek vele. Talán az is befolyásolt, hogy egy időben a csapból is Sherlock Holmes folyt, szóval most, hogy lecsillapodtak a kedélyek, elképzelhető, hogy végre sort kerítek rá.

Természetesen rengeteg másik könyv is türelmesen várja, hogy végre elővegyem... de a könyvekben épp az a jó, hogy évekkel, évtizedekkel, sőt, akár évszázadokkal a megjelenésük után is felfedezheted őket.

Neked milyen könyvek ülnek a legrégebb óta a várólistádon? Meséld el kommentben! ;)

Az írás sosem zökkenőmentes folyamat. A kézirat első változatának minden jelenetére, amely a kész könyvbe kerül, jut három másik, amelyik vagy teljesen kimarad a végleges szövegből, vagy felboncolva és szétosztva él tovább más részekben.

Szeretek szerkeszteni. Ennél a lépésnél már pontosan tudom, honnan indul és hová tart a történet; melyik karakter miféle utat jár be; és mik a regény fő motívumai, amelyek újra és újra felbukkannak a szövegben. Ebből a szempontból tehát könnyű a dolgom: mindössze ki kell gyomlálnom a vadhajtásokat, a felesleges bekezdéseket és jeleneteket, illetve meg kell vizsgálnom a cselekményt, hogy lássam, szükséges-e változtatnom rajta. (Ez utóbbi amúgy a legnehezebb, mert azzal jár, hogy át kell fésülnöm és írnom az összes olyan jelenetet, amelyet érintett a módosítás.)

A káoszittas doktornál akadt olyan jelenet, amelyet eredetileg a második kötethez írtam – és természetesen olyan is, amit fogtam, és kivágtam, mert nem működött jól a könyv többi részével. Ma ezek közül hoztam nektek egy kis válogatást. ;)

Mielőtt tovább görgetnél, csak szólok, hogy innentől komoly spoilerekbe futhatsz bele, ezért csak akkor ajánlom, hogy elolvasd a részleteket, ha már befejezted az Elveszett Napokat.

Egy hosszabb részlet az egyik lehetséges prológusból:

Már említettem, hogy négy ötletem volt a harmadik kötet prológusához, mielőtt eldöntöttem, melyik legyen a befutó. Mivel A káoszittas doktor középpontjában Philip áll, egy olyan pontot akartam bemutatni a múltjából, amely elindította az összeesküvéshez vezető úton. Végül az Octavia szemszögéből játszódó prológust választottam: az ő kapcsolata a fiával/fiaival ugyanis sokkal meghatározóbb eleme a könyvnek, mint a tény, hogy Lord Sinclair is nyakig sáros volt.

Eredetileg Lenore is Octavia spontán vendégei közt volt, amikor visszaszerezték Ambrose-t a vámpíroktól:

Megmondom őszintén, fájt a szívem ezért a jelenetért. Lenore jóformán lélegzethez is alig jut ebben a részben, ezért minden ölelésre nagy szüksége lenne – de miután megváltoztattam a cselekmény felépítését, nem hagyhattam benne a kéziratban.

Lenore és Leo munkakapcsolata sem volt zökkenőmentes:

Leo és Lenore civakodásait annyira szeretem írni, hogy eredetileg jóval több volt belőlük A káoszittas doktorban – olyannyira, hogy amikor először végigolvastam a kéziratot, rá kellett jönnöm, hogy indokolatlan a mennyiségük, és muszáj lesz kivágnom párat. :D Több másikkal együtt a fenti jelenet is a kukában végezte, de ne aggódjatok, még így is maradt a könyvben elég. ;)

Remélem, tetszett ez a bepillantás a kulisszák mögé – úgy érzem, fontos kiemelni, hogy minden egyes könyv folyamatos próbálkozások, kudarcok, spontán ötletek és kísérletezések ismétlődéséből születik, és hogy az első verzió minden esetben csak nyomokban emlékeztet a polcokra kerülő „végleges” változatra.

Nem szokásom újévi fogadalmakat tenni, mert az esetek többségében már január 2-án megfeledkezem róluk – különösen, ha gyökeres életmódváltással járnak. Tavaly is már alaposan benne jártunk a februárban, amikor végiggondoltam a kreatív projektjeimet, és nem is annyira fogadalmakat tettem, mint inkább kitűztem pár olyan célt, amit mindenképpen szerettem volna megvalósítani az év végéig.

Alább el is mesélem, sikerrel jártam-e.

Jobban eltervezem a rajzaimat
A tervezés nem az erősségem, ha a rajzolásról van szó: sokszor megesett, hogy a körvonalazás közben jöttem rá, hogy teljesen másképp kellett volna pozícionálnom a dolgokat... ezért elhatároztam, hogy egy kicsit többet gondolkodom, mielőtt belevágok egy rajzba. Úgy érzem, ezt nagyrészt sikerült is teljesítenem: bár még mindig ritka, hogy több vázlatot készítenék, most már nemcsak a karaktereket helyezem el gondosabban a képen, de a színpalettát is még azelőtt találom ki, hogy nekilátnék a színezésnek, ez pedig határozottan előnyére válik a rajzaimnak.

Befejezem az Elveszett Napokat
Tíz év munkája van ebben a sorozatban: még azelőtt kezdtem kidolgozni a karaktereket és a történetet, hogy a Kísértés Rt. megjelent volna – és már tényleg csak a befejezés hiányzott. Nem írok túl gyorsan (munka mellett pláne), és több nehézséget kellett leküzdenem mind a karakterekkel, mind a tempó megválasztásával, de végül csak sikerült pontot tennem a végére, és most már ti is a kezetekben tarthatjátok és olvashatjátok. :) 

Többet tanulok az anatómiáról
Mivel kizárólag karaktereket rajzolok, ideje volt, hogy végre megtanuljam, hogyan is épül fel az emberi test: nemcsak azért, hogy szebb és arányosabb alakokat tudjak rajzolni, hanem azért is, hogy ne kelljen minden egyes rajzomnál órákat töltenem azzal, hogy referenciákat keresek. Amint ugyanis elkezdtem megérteni, melyik csont hová kapcsolódik, és milyen izmok formálják például a kart vagy a lábat, már magamtól is fel tudtam építeni egy kompozíciót, és csak apró részleteknek kellett utánajárnom. Ez abban is sokat segített, hogy következetesen rajzoljam a karaktereimet, és ne az aktuális referenciaképre hasonlítsanak. :D

Ez volt az eredeti Instagram poszt

Nem stresszelek, ha elakadok az írással
Mivel a szabadidőmben írok, nem tudok annyi időt fordítani rá, amennyit szeretnék – és éppen ezért, ha éppen nem megy jól az írás, akkor úgy érzem, csak pocsékolom a drága órákat, ettől pedig még nagyobb nyomást helyezek rá... ördögi kör ez, amiből ezzel a fogadalommal próbáltam kitörni. Azt hiszem, jó úton járok: bár még mindig megesik, hogy rosszul érzem magam, ha nem vagyok elég produktív, egyre ügyesebben kezelem ezeket a helyzeteket, és hamar észreveszem, ha stresszelni kezdek. Ilyenkor félreteszem, ami nem megy, és olvasok, vagy valami olyat rajzolok, amiben örömömet lelem.

Többet skiccelek papíron
A digitális rajz hatalmas előnye, hogy tulajdonképpen a végtelenségig pofozgathatja az ember a művet – azt vettem viszont észre, hogy a vázlatolás nem megy vele olyan jól, mint papíron. Talán az lehet az oka, hogy, míg a papíron skicc maradhat a skicc, addig, ha a tableten új vásznat nyitok, akkor elvárást támasztok magam felé, hogy ennek márpedig kész, színes, befejezett rajzzá kell változnia. Ezt megkerülendő határoztam el, hogy igyekszem többet firkálni a vázlatfüzetembe... és azt hiszem, ez az a fogadalom, amit nem igazán sikerült teljesítenem. Akadtak olyan időszakok az évben, amikor többet rajzoltam papírra, de mindig csak pár napig tartottak, szóval ezen még dolgoznom kell.

Belevágok egy vadonatúj sztoriba
Ahogy azt fentebb írtam, tíz éve dolgozom az Elveszett Napokon, és tudtam, hogy idén be fogom fejezni. Időközben akadt egy-két történet, amit mellette írtam, ám ezek mindig már meglévő regényekhez kapcsolódó, amolyan kiegészítő novellák vagy szösszenetek voltak: úgy éreztem, elérkezett az idő, hogy végre belevágjak valami teljesen újba. Aki figyelmesen követi az Instagramomat, valószínűleg már találkozott az új karaktereimmel, ebből pedig leszűrhette, hogy ezt a fogadalmamat is sikerült teljesítenem: ha nem is gőzerővel, de folyamatosan dolgozom egy új történeten. Úgy tervezem, ezt az évet teljes egészében ennek a sztorinak szentelem majd, és remélhetőleg jövő ilyenkorra már jutok is vele valamire. ;)

Dinamikusabb pózok és gesztusok
Ahogy fejlődöm a rajzolásban, úgy tűnnek fel egyre inkább a hibák, amiket ki kell küszöbölnöm. Az egyik ilyen felismerés az volt, hogy meglehetősen merev pózokban rajzoltam a karaktereimet (görcsösen ragaszkodtam azokhoz a referenciaképekhez, na): elkezdtem hát utánajárni, hogyan változtathatnék ezen. Az anatómia tanulmányozása rengeteget segített, mert így már nem voltam annyira ráutalva a referenciákra, de még van hová fejlődnöm ebben is. :)

A fentiekből látszik, hogy többé-kevésbé sikerült elérnem a kitűzött céljaimat, ennek pedig módfelett örülök. :D Még nem döntöttem el, idén is teszek-e hasonló „fogadalmakat”, de ha igen, akkor tavasznál előbb biztosan nem szedem listába őket – elvégre idén is jól működött ez a rendszer, nem igaz? ;)