Előreláthatóan a novemberre csúsztatott Könyvfesztiválon fog megjelenni! Rettentően izgatott vagyok miatta, mert hatalmas munkám van benne: megírtam, megszerkesztettem, illusztráltam, a borítója is készen van már, szóval rajtam semmi nem múlik. Kérlek, menjetek el oltásra, és hordjátok rendesen a maszkot, hogy idén végre lehessen Könyvfesztivál!

Egyszer majd a címét is megmondom, de előtte biztosra akarok menni, hogy ne járjak úgy mint a Botcsinálta trónörökössel. Apropó...

Ez a szegény könyv. Tavaly jelent volna meg a Könyvhéten, aztán Könyvhét egyáltalán nem lett, én pedig úgy döntöttem, hogy okosabb volna befejezni a már futó könyvsorozatomat, mielőtt belekezdek egy újba. (Pedig a trónörökös ekkor már teljesen kész volt, az Elveszett Napokkal meg még sehol nem tartottam.) Megbeszéltem a Főnixszel, hogy várunk vele. Ez utólag már csak azért is jó döntés volt, mert az elmúlt évben annyit fejlődtem rajzilag, hogy teljesen meggyűlöltem az összes illusztrációt, amit eredetileg készítettem hozzá, szóval most a szabadidőmben azon munkálkodom, hogy újrarajzoljam az összeset.

Egy írónak nem élet az élete, ha nem dolgozik egyszerre legalább három regényen, nem igaz? Nos, rám mindenképpen: ha épp elakadok valamelyikkel, jó, ha elő tudom venni a másikat... meg persze harmadikat. :D

Ezzel csak azt akarom elújságolni, hogy megint belevágtam a regényírásba. Semmi korábbihoz nem kapcsolódik, teljesen új – és mivel utoljára tíz évvel ezelőtt csináltam ilyet, hihetetlenül izgalmas és felszabadító érzés.

Facebookon / instán már láthattatok belőle néhány karaktert, de a sztorit még egy ideig annyira titokban fogom tartani, hogy azt sem árulom el, milyen műfaj.

Az Elveszett Napokhoz pedig van egy csomó maradvány-írásom. Kimaradt jelenetek, meg sztorik, amiket eredetileg a saját szórakoztatásomra írtam, és a cselekmény előtt/után játszódnak. Van egy nagyon hosszútávú, homályos tervem ezeket összeszedni egy csokorba valamilyen formában (Novelláskötet? Patreon?) de ez még igencsak a jövő zenéje.